21.Epizód - Titokzatos Ajtó
- És most... Mihez fogsz kezdeni?
- Még alig tudatosult bennem, hogy terhes vagyok és elvesztettem a férjemet... Ezt most megtetőzte a legjobb barátnőm halála is. Jelenleg nem tudok a jövőre gondolni... Csak a babára. Talán még arra hol ronthattuk el... Mindent megpróbáltunk... 
- Őszintén sajnálom... Talán sehol sem rontottad el. Ez még nem a vége Laura. Még csak most kezdődik az igazi játék.
Carol: Egy özvegy... egy anyuka... egy harcos. Talán ezekkel jellemezném Laurát. Sokat lebecsülik a képességeit már az eleje óta. Nem hiába van benne ekkora bizonyítási vágy. Kár, hogy nem a 13.évadba jelentkezett, mert szerintem ott társ lett volna a bajban. De hát ami késik nem múlik. Laura az új célpontom. Ha Ő vele leszek talán megélem a finálét és még akár... győzhetek is.
Laura: Most mi tévő lennék... Megpróbálok győzni értük... Drake és Layla büszke lesz rám és a kicsimet pedig szeretettel és kitartással fogom felnevelni. Ez az egyetlen út számomra... Nincs kedvem már a taktikához. Jöjjön, aminek jönnie kell.
- Mit keresünk idekint Hippia? Alig látok a hóvihartól... 
- Habár tudom, hogy a sötétség ellen harcolunk, de rájöttem valamire a halál árnyékában... 
- Te is arra gondoltál, hogy még megennél egy omlós, sajtos pizzát? 
- Amelia! Valószínű fontosabb dolgok jutottak Hippia eszébe... - Hát igazából... 
- Mit kerestek kint a hóviharban csajok? Talán gond van? - Oh, remek! DEAN! Hippia épp próbálta elmondani mi volt az, amire rájött a halál árnyékában! 
- Én pizzára gondoltam! - LÁTJÁTOK! MONDTAM!
- Amire gondoltam... Az a szórakozás... Az elmúlt fél évet rettegésben töltöttük... Démonok, vámpírok, zombik, szörnyű helyek, ijesztő dolgok... Úgy kell elpatkolni hogy nem éreztem jól magam? - Hmmm... Igazad van. Hát akkor... itt az idő...
- HÓCSATA! Hihi!
Hippia: Örömmel tölt el hogy Melany-t boldognak láthatom. Igazából most úgy érzem révbe értem... Megnyertem egy párbajt. Valamit, amit régen nem sikerült most kitudtam javítani. Viszont arra is rá ébresztett ez a egész... Hogyha meghalok nem tudok majd bocsánatot kérni és helyrehozni mindent Ray-el és a gyermekemmel. Meg kell nyernem ezt. Nem csak magam miatt... Miattuk is. Nehéz lesz... Szeretem Melany-t... Bírom Dean-t is... De... csak egy juthat ki élve...
- Mi ez a furcsa zaj?
- JESSZUSOM!
- Bocsáss meg hogy megijesztettelek... Beszélnünk kell....
- Hallgatlak... Cassandra... Hiszen tudom jól már hogy te kivagy! 
- Te meg honnan... Idáig nem terjednek ki a képességeid... - Már nem... De amikor a legfőbb ereje csörgedezett tüzes éreimben láttam az igazságot. 
- Akkor nyilván tudod, hogy miért vagyok itt...
- Akkor elkezdődik... és kénytelen vagyok... Segíteni. - Így van... A zaj pedig valódi... 
- Tudod mit kell tenned... 
- Tárd ki előttem elméd... Légy a valóság... Légy az egyenlőség... Mutasd magad! 
- Az.... ajtó...
- Ez hová vezet? - Egy számomra ismerős helyre a múltamból. Egy helyre amit mélyen rejtettem el az elmémben. Egy hely ami a szenvedéseimnek a kezdete és végül.... - A szenvedéseid vége... Már látom. (Magában: Ez akkor a végjáték kezdete)
- Gyorsan kell cselekednünk...
- Nem értem Őt miért invitáltad be a csapatunkba. Nyilván egy áruló, aki oda csapódik, ahonnan a szél fúj! Hiszen még Palmit is átverte...
- Kikérem magamnak! Nem vertem át. Racionálisan gondolkodtam. Különben is... Nem is akartam itt lenni... Helena követelte. 
- Meg kell értened Oscar... Ez itt... A végjáték előtt vagyunk. A kastély folyamatosan változik. Egyre... sötétebb és ridegebb... Szörnyűségesebb dolgok is jöhetnek, mint holmi zombik és gyilkosok... például a versenytásaink. 
- Őszinte leszek... Mióta csak játszom ezt a játékot mindig szövetségeseket, csapatot kerestem, mert nem tudtam hinni Önmagamban. Éppen ezért vesztettem el Lea-t is még... Mindegy. Nem kell kövesselek. Én már Önmagam is elég erős vagyok... Így köszönöm Helena. Nem kérek az ajánlatodból. Jó volt, amíg tartott. - Akkor mire vársz még? Húzd el a csíkot! 
Oscar: Szerettem volna ha tudja... Hogy megváltoztam. El sem hiszem, de visszatértem régi Önmagamhoz. Nem szeretnék olyan szörnykén meghalni, akivé az élet változtatott. Ha eljönne az időm... Tudjak úgy búcsúzni az élettől, hogy saját magam voltam.
- Zavarlak? - Hát nincs sok dolgom...
- Úgy sajnálom, ami történt... De biztos vagyok benne, hogy ettől nem fogod magadat jobban érezni. Viszont... 
- Látod! Fején találtad a szöget... Nem érdekel különösebben a mondandód... Nem fogok hazudni. Örültem volna ha te halsz meg helyette. Ő jobban megérdemelje hogy itt legyen!
- Vicces lány... Fogd vissza a veszett nyáladat és hallgasd végig, amit mondani akarok anélkül hogy kihoznád belőlem a Hippiát, akit nem szeretnél hallani... Layla megkért hogy vigyázzak rád és én sosem szegem meg a szavamat... Szóval ha bármikor segítségre lenne szűkséged én itt leszek. - Okés, rendben... Kérlek távozz a szobából... - Ah... okés... 
- Azért gyűltünk össze hogy a változásokról beszéljünk. Közösen kell kitalálnunk mi történik... 
- Nekem ne meséld be hogy te nem tudsz semmit... Változnak a falak, a padlók és a bútorok. Mintha... átalakulna a világ...
- Enyje Oscar... Nyugodj le... Nem kell ráolvasnod Flame-re a hülyeséged. - Jé! Te itt vagy? Eddig is itt voltál? - Kapd be! - HÉJ! Srácok! Ez egy fontos dolog! 
- Így van... láttuk mi történik... és azt is tudjuk hogy nem lesz jó vége. Ahogy fogyatkozunk a kastély egyre jobban válik a sötétség világává. Még az én képességeimet is meghaladja ennek a megváltoztatása... 
- Ha te nem tudsz ezzel mit kezdeni mit vársz tőlünk? Mi nem vagyunk varázslók... Sőt, igazából rajtad és Oscar-on kívül nem is maradt természetfölötti versenytársunk. - Hát... Mindegy ez nem annak az ideje, hogy coming outoljak, de... Én is érzem hogy egyre erősebb leszek. (Flame-re néz) Valami nem okés... - Ch... Nem tudom mire gondolsz Amelia, de most senkit nem érdekelt, hogy te erősebb lettél... A tényeket kell látni. Végül ez valami rosszhoz vezethet. Kell egy terv... vagy ha valaki tud valamit... Ne hallgassa el. Ez az idő hogy őszinték legyünk.
- Hát... Igazából... Volt lent egy vörös ajtó. Nem tudom mi volt az... A démon és a halállal szemben állt. Érdekes kinézetű volt. Talán mint egy konténer ajtaja. 
- Igen azt én is láttam... Furcsa volt. Talán az rejti a megoldást? - Nem tudom... - Szobák tűnnek el... Világok keverednek a mi világunkkal. Valamit valaki nagyon elrontott... Azt hiszem ha nem fogunk kitalálni valamit időben... Az egész kastélyt bekebelezi a pokol... - Laura... te egészen csöndben vagy...
- Nincs szólni valóm... Tőlem eljöhet akár az apokalipszis is... Akkor is megszülőm a gyereket és fölfogom nevelni. Az ellen pedig nincs eszközünk, hogy megakadályozzuk a pokol eljövetelét. Csak egy kiút van innen és az eleje óta megmondták... Az pedig a győzelem.
