Előző részek tartalmából:
Az előző epizódban csatlakozott három új visszatérő játékos. Oscar, Yvette és Drake. Megismertük Mitch múltját, miszerint elkell jutnia a múltba hogy megakadályozza a jövő démon apokalipszisét. Layla miután vámpír lett depresszióba esett, de Anthony és Helena segítenek Neki megtalálni a helyes utat. Laura a visszatért párja karjaiban talált nyugalmat. Carol-t mami álmaiban zaklatta, de most segítő szándékkal. Megmutatta hogy Amelia valójában halott. Archerről megtudtuk hogy Oscarral vezették az alvilágot egykoron. Cherry és Katarina akcióba lendültek és elszerették volna vinni Archert a kém ügynökséghez a SAMP-hoz, de a maszkos igazat mondott, nem tudják elhagyni a kastélyt. Dean és Hippia egymásnak esett és szeretkeztek, Hippiában lévő démon kezd kibontakozni. Flame-ről is megtudjuk mit tett a családjával a coven, ami miatt megölte a vezetőjüket.
Zenei aláfestés:
- Mit is keress itt az egyik áldozatunk?
- Van számodra egy felajánlásunk, Mitch. Tudomásomra jutott, hogy visszaszeretnél jutni a... múltba... Hogy megakadályozd felemelkedésünket. Mintha egy magadfajtának ez sikerülne... Viszont segíthetünk Neked.
- Áruld el a legjobb barátod, Neila-t. Tedd meg és védettséget kapsz az első megjelölésnél... Ő pedig biztosan már egyike lesz azoknak, akiknek elénk kell járulnia, hogy megküzdjön életéért. Ha pedig megnyered a sims villa idei évadját... Visszajuttatlak a múltba.
- Mindent meg kell tennem, hogy megakadályozhassam a démon apokalipszist, legyen...
- Ezt nem hiszem el... Elbuktunk. Nem fogjuk tudni ezt teljesíteni.
- De akkor most mi lesz velünk Cherry? És ezzel a seggfejjel?
- HÉJ!
- Nincs mit tenni... Itt a vége Kata... Azt csinálsz amit akarsz. Megnyerem ezt az évadot és elfoglalom a méltó helyem a győztesek között... Kijutok élve és nem érdekel többé a SAMP...
- Frankó - Mi? De... Én nem akarok szerepelni az idei évadban! Isten ments! De nem is tudok kijutni... Mi lesz így velem... Bár végül is... Most így bosszút tudok állni Palmeren.
- Nem fogok veled jó pofizni, hisz pontosan jól tudom mit tettetek az alvilágban. Undorodom tőled. 
- Mindenki azt teszi, amit tenni kell... Nem tudod mit éltem át mamám.... halálkor...
- Leszarom! Nem érdekel a mondanivalód. Most már szabad vagy. Tégy amit szeretnél.
- Oh... Hát azt tudom, ki az akivel vigyáznom kell...
- Hagyj engem békén! 
- Ha jól értem, akkor ebben az évadban lehet gyilkolni? Mert akkor vállalom a kockázatot. 
- Nem gond ha csatlakozom hozzád? 
- Miért lenne gond?! Ti mind úgy kezeltek, mintha félni kellene tőlem.
- Hát azért előző évadban adtál okot a félni valóra. Elég... erős játékos vagy. Viszont mintha most veszítettél volna abból a bájadból, ami akkor volt...
- Azok után, amin keresztül mentem... Nehezen tudok valamiféle hamis mosolyt feltenni. De tudom jól, hogy Neked is... Szóval hallottam mi történt veled is... - Éppen ezért... Elmondhatod... Ha gondolod.
- Az évadunk után, Lizzie-vel tovább jutottunk a kapcsolatunkban. Végül már annyira jól működött kettőnk élete, hogy... gyerekeket szerettünk volna. Már bevásároltunk mindent, tudtuk hogy fiú lesz. Vártuk... Aztán egyik éjszaka... *sóhaj* Fájdalmaim lettek és... bementünk a kórházba... *nagyobb sóhaj*... Közölték, hogy leállt a szív verése a kicsinek... Végül egy kis koporsóban kellett eltemetnünk a gyermekünket, akit meg sem ismerhettünk... Azóta összetörtem. Gondoltam ha eljövők ide, akkor elfeledhetem a történteket. Talán tiszta lappal indíthatok.
- Ez szerintem így is van. Sajnálom, ami veled történt. Én is megjártam a poklot, ami odakint várt, de itt... Talán ez az évad mindkettőnk tiszta lapja.
Palmer: Annak idején, amikor még csak néző voltam, Helena egyik kedvencem volt. Elég ironikus, hogy most Neki önthettem ki a szívem. A többiekkel nem tudtam még kapcsolatokat építeni, mert újként elég nehéz, de Helena az első aki nyitott irányomba.
Helena: Palmer egy gyönyörű nő! Természetesen nem ezért mentem oda hozzá, hanem mert éreztem, hogy hasonló problémánk lehet. Most hogy tudom a történetét jobban megértem Őt és remélem hogy kitudd majd bontakozni.
- Mi ez az esemény?
- Csak gondoltuk közösen ebédelünk. A többieket nem találtuk. Az én Laurám is csatangol valahol.
- Nem hiszem, hogy lenne esélyünk alulról menekülni. Szerintem innen ténylegesen nincs más kiút, mint a győzelem.
- De ezt hogy tehetik velünk? Ezt csak nem ússzák meg.
- Viccelsz? Pont te mondod ezt? A második évad még egyszerű volt. A tiédben pedig világ körül utaztatok veszélyesebbnél veszélyesebb helyekre....
- Haha! Hát igen... Igazad van. De azért még mindig megtudnak lepni. 
- Héj, nem emlékszem rá, hogyan is kerültünk ide. Te?
- Oh, hát... Most hogy mondod Nekem se dereng... Ne foglalkozz ezzel tesó. Igyunk! 
- HÁHÁHÁ! Dean! Képzeld el... Tökre bírom a humorod. Igazából szerintem minket egymásnak teremtett a sors.
- Ööö... Igen! Örülök... 
- Minden okés srácok? Kicsit furcsának tűntök.
- Hagyd Őket. Ha valamit megtanultam az az hogy Dean-t nem szabad kérdőre vonni ha éppen szerelmes az évadban. 
- Oh... Kedves vagy... Köszönöm. 
Cherry: Mióta nem kell a SAMP-nak dolgozni újra visszaszereztem a régi önmagamat. Első sorban fel figyeltem Anthony-ra, aki szerintem... Már mint szívesen leszek a legjobb barátja is akár. Meg igazából el kell hogy mondjam... Nem árt szövetségeseket kötni. Hamarosan úgy érzem itt az idő a jelölésre.
- Valami nem okés Archer... Tegnap este óta... Fáj a fejem..
- Nem vetted be a gyógyszereidet? 
- Archer... szoktunk mi inni? enni? Nem emlékszem rá... alszunk? - Amelia... Valami nem okés...
- HÁT EZ AZ!!! Szerintem... Én már nem is vagyok... élő... - Hidd el... Sosem voltál még elevenebb! De hiszen már mondtam Neked kisbogár. Velem mindent elérhetsz. Nincs gond! - De én... emlékszem mi történt... Nathan volt... Megölt... 
Amelia: Nem tudom mi történt vele... Akkor már rég veled voltam és a csapattal. Éppen hazautaztam hogy az utolsó cuccaimat is áthozzam, amikor...
Amelia: Mintha megszállta volna valami...
- Leszúrt engem... Meghaltam... De... Aztán történt valami. Megjelentem a testem felett és tovább élhettem. Jártam, keltem, de nem tudtam róla szerintem mi történt... Este valami megnyitotta ezeket az emlékeket... - De hát... Ezt nem szeretném elhinni... 
- Én tudom mi történt...
- Carol! Mit keresel itt? - Segíteni jöttem! Tudom, nem rám vall és nem volt olyan kapcsolatunk, de...
- Az éjszaka álmomban a halott édesanyám vezetett el a hulládhoz. Szerintem akkor megbolygattunk valamit, amit nem kellett volna. Ezért emlékezhetsz... Te... Egy szellem vagy.
- Ja persze... Csak éppen nem úgy tűnik hiszen itt vagyok! 
Amelia: Nem tudom ez hogyan lehetséges, de igen, itt vagyok. Szellemként vagy nem, játékos vagyok és megéltem a poklot. Ha győzni fogok azt fogom kérni had kapjam vissza az életem. Mostantól ez a játék számomra többet jelent, mintsem pénz... Ez már élet-halál kérdés.
- Bocsi hogy zavarlak, de valami azt súgta ide kell jöjjek...
- Hogy-hogy nem a férjeddel nyomulsz? vagy a barátosnéddel? Azt hittem ti össze vagytok kötve.
- Te nem igazán ismersz engem... Tudod, nem volt egyszerű Nekem visszatérni ide. Most pedig kételkedem hogy jó döntés volt-e. - Miért kételkednél? Szerintem sokan vagyunk úgy, akik megkérdőjelezik erősségüket. Itt mind azért tértünk vissza, mert nem volt belőlünk elég. Mindannyian nyomott hagytunk a magunk módján a saját évadunkban. 
- Igen, igen, de itt másról van szó. Én... Félek, hogy ami elől menekültem az pont hogy nem itt fog eltűnni, hanem még inkább kínoz majd.
- Mi lenne ez?
- Kérdezd az öccséről!
- Köze van ehhez az öcsidnek? 
- Te meg honnan a francból...
- Jaj ne... hová kerültem...
Az én öcsikém... Lewis Burden! Annyira szerettem Őt...
Mindig jókat játszottunk és jó testvérek voltunk. Sosem veszekedtünk...
De aztán...
Az nap éjjel... elvesztettem...
- JESSZUSOM! Nem tudom mi volt ez... De... Igen... Volt egy tűz és... Én kijutottam, Ő pedig nem... Én Megúsztam egy sima kar égéssel. 
- Ha éppen nem viselem ezt a kis rákötést, akkor éppen kenegetem, hogy ne tűnjön fel... De a trauma és Ő... Azóta... követ... - Értelek! Sajnálom Laura, de figyelj... Tudok segíteni! Fogad meg a tanácsomat és ha legközelebb látod Őt segíts Neki. Szerintem mutatni vagy mondani szeretne Neked valamit. Talán segíteni akar.
Laura: Nem tudom hogy a csaj milyen képességekkel bír, de jó fej volt, hogy próbált segíteni. Talán megfogom fogadni az Ő tanácsát és legközelebb nem pánikolok be.
- Hát te meg mi a fenét keresel itt? Remélem nem te voltál, aki elhívtál erre a titkos találkozóra, mert akkor van egy rosszhírem.
- Fogalmam sincs ki volt, de biztosan játszadozni szeretne velünk. Különben meg egy évadban vagyunk. Nem hiszem hogy eltudnál engem kerülni... - Pedig hidd el nagyon törekszem rá... Jól tudom mit tettél az nap este, vagyis kivel tettél... - Totál félre értetted Melany... Az a csaj nem is volt *megzavarja a nyíló ajtó*
- Áh! Itt lennének a hölgyek. Nice! 
- Te hívtál meg minket? Nem tudtad, hogy én és Layla ki nem állhatjuk egymást?
- Oh, ez az információ elkerülte a figyelmemet csajszi, de össze kell fogni hogy győztesek legyünk!
- Bocsi a késésért.
- Na végre! Anthony. Így már teljes a csapat. 
- *nevet* Hát... Oscar. Jól összetetted a csapatot. Az egyik éppenséggel utál, a másik meg... Mégis hogyan szövetkezzek azokkal, akikkel nem szeretnék? Illetve nincs itt Laura ha jól látom... - A szelektálási folyamat csak hat emberre szólt. 
- Akkor miért van itt ez a csaj?! Nem is értem... 
- Mi a fene folyik itt? - Layla és Melany nem szívlelik egymást. Amúgy örülök hogy itt vagy Anthony. - Ja... Furcsa dráma ez. Jó lenne érteni. Bár miért haragszik rád Layla? - Hát... Hosszú történet. Ha hivatalos szövetségesek leszünk talán elmondom...
- Szuper volt veletek szövetkezni, de én már fel is bontom ezt a "szövetséget" 
- Dean és Hippia nem csatlakozik? Szerintem többet érnénk velük. - Nem... Mindegy. Ide figyeljetek...98
- Tudod történt velem valami említésre sem méltó és azóta utálom a világot... Miért érzem úgy... hogy te veled is ez a helyzet? Ezért is választottalak a csapatomba.
- Nem tudtam, hogy itt már csapatok vannak... Egyébként meg talált és süllyedt. - Elvesztettél valakit?
- Valakit? Elvesztettem-e... Valakit? Igen! Képzeld el hogy egy buli után, ami után amúgy is letört vagy arra érsz haza, hogy a szüleid holtan hevernek... Valószínűleg te sem maradnál cukipofa.
Melany (magában): Igen, azon a napon minden megváltozott... Vajon tényleg öngyilkosság történt? Nekem nem úgy tűnik... De nem mondom el Neki pontosan mi a helyzet... Még magam előtt is titkolnom kell hogy ne bújjon ki belőlem az örült.
... Talán egy nap... végre... békére lelek.
- Persze hogy nem... Én... Nagyon-nagyon sajnálom Melany. De benned rengeteg az erő. Ne hagyd elveszni, mert győztes alkat vagy.
Oscar: Nagyon sajnáltam szegény Melany-t. Én is elvesztettem a szüleimet és tudom hogy pokoli érzés. Viszont valamit tennem kell. Őt választottam a kis csapatomba, így muszáj megszereznem. A többiek ha nem így tettek rosszul játszanak vagy csak nem akarják ezt eléggé. Ez a harmadik alkalmam itt. Pontosan tudom hogyan lehet győzni.
- Örülök, hogy eltudtál jönni... Legfőbb!
- Minek köszönhetem a találkozást?
- Meg kell tudnod, hogy az egyik barátod hátba szúrt téged, így te biztosan részt kell hogy vegyél az első kinyilatkoztatáson...
- MI? Már mint... Mi az a kinyilatkoztatás?
- A ti világotokban ezt úgy hívták... Párbaj! Szólnom kellett Neked... Sajnálom... MI? Ezt ne mondd el az ördögnek, hogy mondtam! De igen... Nem titkolt kedvencem vagy. - Köszönöm Halál Angyal! Már tudom is ki tette ezt velem...
- Bocsáss meg hogy megzavartalak. Úgy tudom engem kerestél és valamiféle segítséget szeretnél tőlem.
- Amit szerettem volna már megkaptam... Csak az ára volt túl nagy. - Mire gondolsz? - Eléjük járultam... A démon és halál elé... Azt mondták ha lenyűgözőm Őket gaztettekkel, akkor jutalomban részesülhettek... Első kérésük az volt, hogy áruljam el a barátomat. Így Neila... már biztosan ott lesz azok között, akik küzdenek a bent maradásért. De én kaptam védettséget. 
- Ahhh! Micsoda fordulat! Értem... Szerintem jól döntöttél. Habár tudom ti jóba lettetek, de Neila és a Coven... Nem egy jó hely. Bármit megtesznek a hatalomért. Épp ez teszi Őket hatalmassá. Én pedig...
- Bármit megteszek a bosszúmért...
- Vámpír fiú! Itt az idő!
- Mégis miről beszélsz?
- Út közben elmagyarázom. A közeli erdő még járható. Tegnap átjártam. Még Palmert is láttam egy régi jelenetben Lizzie-vel. (Ebben a sims villa 14 epizódban megtekinthető: ITT) Az erdő elvarázsolt. Máshogy jár benne az idő! Mást is láttam tegnap... Az egyik évad társamat és a tiédett is. Annát és Seherezádét. Szerintem öljük meg Őket és akkor talán kapunk védettséget. - Már úgyis szomjazom! Induljunk!
- Hát nem csínoooooooooooooooos ez a ruci? 
- Tökéletes vagy benne drágám! Szinte kedvem lenne leszakítani rólad! - Na! Na! Ne olyan hevesen... Hihi! Egyébként milyen lesz ez az aranylakoma? Egy hete ezen rágódunk. Biztosan fontos esemény lesz.
- Hát... Ez majd kiderül. De arra kérlek ne menj messze tőlem. Szeretnélek magam mellett tudni.
- Hová mennék kedvesem?! Maximum a te karjaidba! 
- Ezt már szeretem!
- Sajnálom! Nem csak te voltált, akin gondolkodni kellett... Dean és Palmer lett volna a másik, de te tudom hogy visszatérsz! Te szuper erős vagy.
- De mégis kockára teszed az itt létemet! MITCH! Ah! Nagyon csalódtam...
- Ne haragudj! Annyira sajnálom én... 
Mitch: Tudom hogy ez nem volt szép, de mostani tettemmel az emberiség sorsát kívánom megváltoztatni. Vissza kell jussak a múltba, ahhoz pedig győznöm kell!
- Te már ennyire készen? - Már pár órája... Túl sok lett a szabadidőm! - Örülök hogy tudunk kettesben beszélni.
- Öhm... Én is. - Most akkor beszéljünk Sakohovról...
Melyik versenyző/versenyzők története érdekel a legjobban?