Sims Villa Új Generáció: Sims Villa 15 - 20.Epizód: Moonford - 5.Kinyilatkoztatás (All Stars 2

2022. március 13., vasárnap

Sims Villa 15 - 20.Epizód: Moonford - 5.Kinyilatkoztatás (All Stars 2 - Szörnyek)

20.Epizód - Moonford

- Köszönöm szépen srácok hogy mellém álltatok ebben a nehéz időben... Tudjátok... Nem is tudom mit mondhatnék. Az előző ilyenen kiestem mint az állat és ha most is megtörténik... Nem csak hazamegyek hanem... Meghalok.

- Csajszi! Tudod imádlak! Nálad erősebb és nagyszájúbb anyukát nem ismerek... Kizárt hogy legyőzőn Layla.

- Így van Hippia! Mi bízunk benned.

- Most hogy ez lett a best friends villa... Én is Neked szurkolok. Hasonlóan tűzről pattant teremtés vagy csajszi.

- Tudom nem volt... Mindegy is nem kezdek bele, mert ez most nem rólam szól, de eléggé összetörne ha elveszteném az évadtársamat.

- Hippia... Bár tudom, hogy ellenem voltál... De mégis úgy érzem inkább van itt a helyem, mint Layla-ékkal. Hajrá csajszi.

- Kiakaszt az a csaj!

- Bármi is lesz srácok én már örülök, hogy itt lehettem veletek és hogy részese lehettem ennek az egésznek.

- Ah! Szóval nagyon sajnálom, hogy ez így alakult. De köszönöm hogy velem vagytok. Milyen furcsa hogy már csak ilyen kevesen vagyunk...

- Layla szerintem nincs miért aggódnod. Hippia a saját évadjában elég hamar kiesett... Te pedig finalista voltál szóval....

- Azért nem fogom lebecsülni Őt... Meg hát akkortájt mondhatjuk hogy szerencsénk is volt Laura... Nem? (Magában: Miért ilyen csöndes?)

- Oh... Ja igen... Bocsi elbambultam.

- Úgy látszik most egy helyre sodort minket az élet... Mondjuk én biztosan nem mentem volna oda, ahol Amelia tanyázik. Kiráz tőle a hideg.

- Aj-aj! Újra játszódik a múlt? Hát mégsem sikerült túl tenni magatokat...

- Mások a nézeteink... Abban is kinek kellene visszatérni... (Magában: Remélem Layla tér vissza... Hippia ellen talán nem lenne esélyem, de ellene igen)

- Kizárt hogy a gettó szökevény áll anyukat jönne vissza. Ha ez lesz megesze a kalapom... Ha lenne kalapom, de nincsen... hehe.

- Minden esetre mi itt leszünk Layla, hogy támogassunk...

Helena: Úgy látszik a sors direkt ellenem játszik... Layla volt a lány, akit kezdettől fogva csak nézek... Elképzelem, ahogy csókolózunk. Ahogy megölel, amikor a legnehezebbek az idők... Most pedig meghalhat és ezek az ábrándok teljesen elillannak. Szörnyű dolgokon mentem keresztül, így erős maradok, de... Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy ezt nem mondom el Neki.

- Kíváncsi vagyok mi lehet most Anthony-val. A mennyországba került vajon? Vagy a vámpíroknak nem jut ilyen nemes hely?

- Biztos vagyok benne hogy az isten számodra irgalmat fog adni.

- Köszönöm... Mi járatban?

- Köszönöm, hogy tudtál időt szakítani rám... Valójában... Úgy éreztem eljött talán az idő, hogy őszinte legyek veled. Szóval... Heh... Mindig is szerencsétlen voltam a szerelemben. Talán megátkoztak vagy ilyesmi... Én az eleje óta úgy érzem Layla, hogy közeledni szeretnék hozzád... Nem úgy, mint ahogy gondolod... Hanem...

- Komolyan nemsokára lehet alulról szagolom az ibolyát és te most állsz elő a szerelemmel?... Ch... Figyelj... Mi a szerelem szerencsétlenségei tartsunk össze nem? Gyere ide!

- (magában: Ez most a valóság?)

- Térj vissza hozzám!

- Mindent megteszek!

- Ah! Tudod nehéz lenne anélkül... Szóval lekéne zárnunk kettőnket.

- Oh, Dean... Kedves egyszerű pasikám! Persze... Hát... Őszintén. Ha nem lenne családom és pasim. Nem lennék számomra közömbös. Ezt pedig a démon is tudta. Nem hiába pécézett ki. A legrosszabbat hozta ki belőlem, de ez már a múlté. Segítettél megszabadítani tőle és... Tudod...

- Ne! Én... Én beléd szerettem, de megértettem, hogy akibe beleszerettem az nem te voltál, hanem a démon. Te egy olyan erős, karizmatikus, vicces és spontán csaj vagy. Nem illenénk össze viszont a legjobb barátom lehetnék. Hiszen...

- Mintha mindig is ismertük volna egymást igaz? Tudom... Dean... Annyira sajnálnám ha véget érne ez a kettőnk kis kalandja... De köszönöm hogy megtudtuk beszélni... Szeretlek... MINT BARÁT!

- *Elpirul* Oh, igen... Én is...

- No! Mit keresel te itt? Felkutattam már mindent érted... Mi a baj?

- Layla... Én... Sosem voltam még játékban Nélküled. Nem vagyok benne biztos hogy ez így menni fog én...

- Laura... Nem én voltam, aki támaszt nyújtott... Mindig is te voltál. Az a sok dolog, amit közösen átéltünk már sosem fejeltjük el. Nővérek leszünk egymás szívében... A gyermekednek pedig tudnia kell majd milyen menő barátosnéje volt az anyjának.

- Úgy értetted... Hogy Rubina Layla Moonford?

- Rólam fogod elnevezni... Laura... Nem bírom...

- Gyere ide! Egyetlen barátném!

- Ah! Ez kínos lesz mi?

- Csak ha azzá teszed te kis bolond... Amint beléptem még évekkel ezelőtt a villába és megláttalak megijedtem... Mert te az vagy, akit az emberek inkább elrejtenek magukban. Az őszinteséget... Egy álarcot mutattam akkor... Azt gondoltam azt kell tennem, amit elvárnak és te megmutattad, hogyan legyek önmagam. Sajnálom hogy elmérgesedett a kapcsolatunk, de te leszel mindig is az én legjobb villa nővérem.

- Melany... Én... *elsírja magát* Tudod... Amiket tettem szörnyű dolgok voltak és csak...

- Remélem hogy a túlvilágról megbocsát Nekem Ray... és hogy láthatom a gyermekeimet felnőni... és azt ahogyan... te nyered meg ezt az egészet és rátalálsz a boldogságra...

- *elsírja magát* AH! Csak sikerült... Most már kínos az egész...