36.Rész - Magány
- Üdvözlöm önöket. Ez előző epizódban Taylor elhagyta a játékot, ami óriási port kavart odabent. Alphonse körül forog a világ, és Neila körül. Hirtelen új főszereplőkre talált a villa és az indulatok egyre csak fokozódnak a játék végéhez érve. Nézzük mi történt a villában.
Villa
35.rész - Este
- Elég csúnya volt tőled, hogy látszólag jobb a kapcsolatod Taylor-ral mégis Layla-t mentetted meg.
- Nagyon sajnálom, de én hagyj játsszam már a játékomat ahogy én akarom. - Úgy játszol ahogy akarsz, de rám többször ne számíts. Nagyot csalódtam benned. - Szerintem majd beszéljük ezt meg akkor amikor lehiggadtál... 
- Hát én nagyon boldog vagyok, hogy maradhattam! 
- Azért ez közel volt! Remélem jól vagy csajszi. - Tökéletesen. Védettséget kaptam! Szóval most már mehetek áztatni a lábamat a jakkuziban! - Jó neked... Én azért félek mi lesz. Kezd a játék egyre félelmetesebbé válni. Taylor-t azt hittem finalista lesz. - Nem mindig történik az amit mi szeretnénk... Sajnos. De a lényeg, hogy még itt vagyunk! TOP 7! - Zsámó.
Layla: Te jó isten! Nagyon ki voltam amúgy bukva! Majd kiesett a szívem, mikor belegondoltam, hogy el kell hagynom ezt a helyet... Szerencsémre bent marasztaltak egy TAYLOR ellen! Ami azért nagy szó. Ez a védettség is most nagyon jól jött. Ma egész boldog vagyok.
- Azért elég csúnya volt hogy letámadtak téged a játék miatt. Mindenki úgy játszik, ahogy akar. Más is tett már rosszabbakat is. Szerintem úgy döntöttél, ahogy azt te akartál. - Én sem értem ezt a kiakadást. Miért tartottam volna bent Taylor? Nyilván erősebb, mint Layla, és én így éreztem helyesnek. Nem fogok ezért összeveszni mindenkivel a vége felé...
- Hát figyelj. Ránk mindig számíthatsz. Ezzel nem lesz probléma... Csak most Alphonse kivan... Majd talán megnyugszik... - Köszönöm. Szeretlek titeket... De nehéz ez a játék már nagyon nehezen bírom. - Hát ezzel nem vagy egyedül. Kezdek én is kicsit becsavarodni már. Nem is tudom mikor láttam utoljára a szüleimet, a családomat. Teljesen kivagyok...
Marcus: Neila körül nem értem mi ez a hirtelen balhé. Valamiről lemaradtam?
- Annyira nehéz ez... Sajnálom őt nagyon, és hogy így el lett árulva. De most tud azt, hogy át érzem amit te... Tudom milyen elveszteni akit a legjobban szeretsz... - Igazából most haragszom az egész világra... Megértem a játékot, de ez most szerintem nem volt igazságos... Nagyon fáj az egész, és egyedül érzem magam... - Gondolom... Én is úgy éreztem magam... Taylor és te voltál akik még tartották bennem a lelket... Nagyon nehéz ez a játék... Bármi kell segítek. Gyere hozzám, és mondd el mi bánt... - Aranyos vagy, de most inkább egyedül lennék.
Alphonse: A legrosszabb rémálmom vált valóra... Elvesztettem a szerelemem idebent, és most úgy érzem mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Vele mozogtam, vele voltam itt teljes, és most egyedül kell helyt állnom és kiteljesednem idebent, de nagyon nehéz...
- Hiányzol kisöcsém... Hiányoztok kiesett lakók... Hiányzik egy ölelés...
- Na mi van? Jól aludtál? Nagyon furin néztél rám a reggel. Tán nem szúrom a szemed? - Szerintem pont jól tudod miért néztem rád úgy ahogyan. Szívesebben látnám itt a barátomat mint téged. - Vagy a szerelmed, de ő véletlenül kiesett... Hupsz... - Szánalmasan viselkedsz... - Srácok! Légyszíves ne kezdjétek. Már csinálom a reggelit...
- Miért ilyen fagyos itt a hangulat? - Dean nem szereti a látványomat. - Van az úgy... - Pf... Igazán sajnálom, hogy a játék végére olyan emberek maradtak itt mint ti. Elárulnátok a legjobb barátotokat a nyereményért. - Dean talán nem figyeltél eddig vagy nem tudom, de senki nem árult el senkit. Akik itt maradtak pont azért maradtak itt mert vagy szeretik egymást, vagy csak jó a taktikájuk. Tettem egy lépést, amit bárki megtett volna ha a helyemben van. Taylor egy fenyegetés... - Szóval én nem... - Nem ezt mondtam, de téged nem érezlek odakint annyira erősnek mint mondjuk egy Taylort. - Mind a ketten nevetségesek vagytok... Inkább megnéztem hogy van Alphonse. Biztosan nehéz lehet neki egyedül felkelni, mert tudom milyen. - Dean minden tisztelettel, mert szerettelek titeket Taylor-ral kérlek ne beszélj így Neila-ról. Ő sosem bántott téged. - Nem érdekelnek már Gaia... megyek is...
Neila: Kezd zavarni, hogy mindenki megtalál ezzel az egész dologgal. Igazán sajnálom, ami történt, de ez van! Már kevesen vagyunk. A jóknak is menniük kell, és az okos győz. Ez van.
- Na és mi a helyzet a lány pónival? Miért nem jött össze? - Azt mondta, hogy ő barát akar maradni, mert idebent a szerelmek elvannak átkozva vagy mi. - Érdekes... Nos tudod van benne valami, de azért jó tudni hogyha kimegyek innen Drake várni fog tárt karokkal, és lesz szerelmem. Szóval... - Azt mondta kint folytatjuk, és lehet valami, de én már nem hiszek semmiben. Elfogadtam, hogy idebent nem találok szerelmet, de ezzel nincs is baj. - Ez a beszéd póni. Na most segítesz nekem bekapcsolni a melltartóm kérlek? - Micsoda?! Öhm... Hát jó persze... *elpirul*
Marcus: Ez a fiú nagyon kisfiús. Nagyon cuki, kis művész lélek. Szeretem amúgy.
- Minden okés? Jól vagy? Gondoltam rád nézek... Sajnállak nagyon... - Cuki vagy... Hát kicsit sírtam a reggel, hogy nem a karjaiban keltem fel, és az illatára... De tudod milyen ez... Szeretetre vágyni... - Én is arra vágytam már rég óta... Az igazi szerelemre, amikor úgy érzed nincs más a világon. És mikor megfogod a kezeit reggel, és a szemébe nézel, és látod hogy mennyire szeret... *elsírja magát* - *megöleli* Tudom hogy neked is nehéz. Ava biztosan kint vár Taylor-al, és már nincs sok hátra. Két hét.
Dean: Idebent jelenleg Alphonse az egyetlen akire számíthatok. Akinek a vállán akár sírhatok is. Nem gondoltam, hogy mi legjobb barátok leszünk a játék végére, de örülök hogy így lett.
- Örülök hogy végre kijöttél... Már féltem, hogy örökre magadra zárod az ajtót! - Hát gondolkodtam rajta... Nagyon fáj... és tőled is rosszul esett a szavazat amúgy... Megmondom őszintén. - Tudom kincsem... De mint mondtam neked szeretek már mindenkit. A döntésemet meghozom, mert muszáj, de igazából Taylort is szeretem, és Layla-t is. - Megértelek... Nem is akarlak letámadni ezzel.. - De Neila-t miért? Nem tett semmit drágám... Ő csak... - Úgy érzem, hogy elárult, és ezzel nem tudok mit tenni. Érzek amit érzek. - Őszinte leszek veled... Én... Szeretem őt... Néha kicsit talán jobban is... Mint egy barát... és nehéz látnom ahogy szapuljátok őt... - Wow! Erre nem számítottam... Hát sajnálom... Vagyis nem is tudom. Mind egy igazából feldúlt vagyok talán pár nap múlva lenyugszom...
Gaia: Nem tudom mi ütött belém, hogy elmondtam neki... Annyira vágyom arra, hogy legyen valaki aki annyira szeret mint Taylor Alphonse-t, mint Dean Ava-t, mint Drake Laura-t. De úgy érzem nekem ez a szerelem nincs megadatva idebent... Csak hiányzik...
- Ezek annyira gyengék, és annyira naivak. Néha megráznám őket, hogy kelljenek már fel... Ez nem a Survivor hanem a Sims Villa... - Hát mit vártál tőlük? Mindegyik is. Tudom amúgy, hogy csak taktikából marasztaltak és nem szeretetből. Így nem fogok most elájulni, és elolvadni, amiért engem marasztaltak. - Ne is tedd ribi! Legyél olyan mint eddig! Maradj hű önmagadhoz, és most leveszem a köntöst, és előre szólok pucér vagyok, és nem, nem fogom leszedni a bikini vonalamat, mert nincsen kinek... Szóval nyugodj meg... - Öhm. Oksi...
- Sajnálom a reggeli dolgot... Kicsit magam alatt voltam, de azért nem mondom hogy nem haragszom rád csak sajnálom... - Hát nem is tudom Dean... Igazából elegem van hogy az eleje óta kinéztek, mert azt gondoljátok én leszek a győztes, bár ezt te is tudod milyen érzés. - Ki gondolja ezt? Micsoda? - Marcus kincsem te egy igazi vak ember vagy. Igen, mindenki azt gondolja én nyertes lehetek és ezért is küldtek párbajra az elején... - Nekem ez furi. Nem értem az egész balhét, meg semmit, de én melletted vagyok, és támogatlak. - Ti tényleg összeillenétek... Just saying.
Stúdió
- A villa helyzete elég kritikus, és várjuk meg mi lesz a holnapi kiválasztás után. A játék végesen a végéhez közeledik, de már láthatják a következő évad témáját, ami VILÁG KÖRÜLI utazás lesz. Erről többet a lenti képre kattintva tudhatnak meg. Szavazannak és tartsanak velünk a következő kiválasztás epizódban is. Viszlát.