19.Epizód - Gyötrelem
- Tudom csajszi hogy most a hátad közepére nem kívánsz senkit sem, de nem bírtam ki hogy ne jöjjek el hozzád és támogassalak... Tudom hogy ez nem olyan, mint régebben, amikor kiesett Drake... De nézz szembe a ténnyel, hogy végül úgyis csak egy valaki marad... Nincs menekvés.
- Hát ha ezzel akartál támogatni, bár ne tetted volna... De nem akarok gonosz lenni veled. Értelek Layla... és legbelül tudom is hogy ez ha akarom ha nem megtörténik. Nem voltam rá felkészülve... Most sem vagyok. De amikor zombi lett Drake... Igen, akkor realizáltam, hogy elfogom veszíteni. Erőt nyertem. Amelia-val pont itt voltunk és azt gondoltam végre én irányítok. Aztán hirtelen szembejött velem a csúf igazság hogy sosem leszek erős ahhoz igazán hogy egy magam legyek ebben a világban. Viszont meg kell tennem mert... terhes vagyok. - ... Bocsi hogy csöndbe maradtam, de lefőttem, mint a kávé!
- Ezek tényszerűen ki akarnak csinálni minket! Ha nem vagyok itt... Az a menyasszony mindenkit kivégzett volna. Viszont... Hiába a nagy ellenszenv. Minket nem tudnak eltűntetni innen.
- Igen... Mégis gondolkodtam mi lehet a problémájuk? 
- Oh, kicsim néz csak magadra. NE hazudj magadnak. Tudod jól, hogy ha rád néznek... Azt látják hogy egy erős nő áll előttük. 
- Ah... Ezt akkor sem fogom tudni felfogni épp ésszel... Viszont köszönöm a támogatásodat. Sokat jelent Nekem... A saját évadtárs nőm... Carol nem állt mellém. Azt hittem kitartana mellettem, de nem tette... Sosem felejtem el ezt az árulást. Talán még annál is jobban fáj, amit Nathan tett velem.
Amelia: Szóval... Igen. Én egy szellem vagyok. Tudok róla és már elfogadtam. Viszont... Most nagyon is valós a testem és a létem. Ha megnyerem ezt a játékot a kívánságom az lesz, hogy újra teljes életet élhessek. El kell jutnom oda... A fináléba és győzni. Nem csak azért, mert megváltást szeretnék az előző finálén való második helyezett miatt... Hanem hogy újra élni tudjak. Elhagyom Crime City-t. Szakítok Archer bandáival és egy kisvárosba költözöm... Újrakezdem. Remélem.
- Ne haragudj hogy követtelek, de gondolom már megszoktad... Tudni szeretném. Miért jársz ide folyton Melany? Megöl már a kíváncsiság...
- Ah... Legyen... Őszinte leszek. Egyszer Cherry-vel átjutottunk egy másik világba, ami elég... Furi volt és úgy tűnt mintha nem lenne ezen a térképen. Miután ez megtörtént... Egy kijáratszerű ajtót láttunk meg. Át is mentünk rajta, de visszatértünk ide... Szerintem... Ott jutott ki Cherry. 
- Na és mi tart vissza attól hogy újra oda menj? - Nyilván az, hogy nem tudok odajutni. Itt volt a bohóc alatt az ajtó. Már nem érjük el... Mintha lezáródót volna. - Lehetséges hogy én megtudom találni. Adj időt... Megkeresem a képességeimmel, de időre van szűkségem. El kell hogy mondj mindent a helyről.. 
- Ne nézz így rám! Tudom mit gondolsz. Igen... Drake-hez álltam, mert úgy éreztem ott a helyem...
- Én nem szóltam semmit... Nyilván szerettem Palmert, de... Nem is tudom. Hűség miatt álltam Amelia mellé és most már nem is sajnálom hogy így tettem. Ő nyert. - Ha azt gondolod, hogy ez azt jelenti, hogy te is visszatérnél tévhitben vagy. - Nem élek tévhitekben Carol... Nem kell engem alul értékelned... Mert meglepődsz. - Rendben Helena! Legyen így...
- Sajnálom Drake-et, de eggyel közelebb kerültünk a győzelemhez.
- Ahj! Csávó! Mondj valami olyat, ami érzésből jön.
- Én annyira sajnálom hogy Palmer elment... Én maradtam az utolsó 14.évadból jövő versenyző. 
- Hát azért voltak félre érthető döntéseid, de sajnálom hogy elvesztetted a barátodat. - Ahj! Gyerek... Kérlek légy már valódi! Ezek a sablon szövegek... - Mint a körmöd? Olyan valódi? - Elakarod ezt kezdeni? Nem fogsz jól járni csávókám! - Oh, hidd el sok olyan cicával volt már dolgom, mint te! - Miáú! Na és mit fogsz tenni? Vágni fogsz egy keveset a farkincámból? - Nem én fogok farkakkal foglalkozni...
- Mi a franc... Már megint egy szörny! Már rohadtul elegem van belőletek! - Menj el a közeléből Carol! - Légyszi... Ne tedd ezt! 
- VELEM NEM FOGTOK SZORAKOZNI! 
- Ez... teljesen... megörült! 
- ROHADJ MEG TE SZÖRNYETEK! 
- Ahjjj! Segítsetek! 
- FUTÁS! 
- Hát ki gondolta volna, hogy pont te és én leszünk elzárva... Ketten... Eh... - Hát van egy múltunk kettőnknek, így ez nem annyira meglepő, hogy ketten lettünk elzárva. 
- Figyelj Dean... Rossz emlékeket okozol... Nem szeretném rád hárítani ezt, de... Amit tettem... A démon a legrosszabbat hozta ki belőlem. Nem tehetek róla... Én... 
- Csajszi... Nem tehetek róla, de ami köztünk volt... Én nem tudom elfelejteni. Tudom hogy családod van... Férjed. De én... Nem tudok eltekinteni ettől. - Hát okés... Nem tudok mit tenni... Tudod hogy Nekem kötelességeim vannak. 
- Oh, értem. Hát figyelj... Én nem tudok elhatárolódni ettől. Sajnálom. - Pedig jó lenne! Mindegy... hagyjuk a témát...
- Pont veled kell itt lennem... ah... Konstantin... Te végig becsaptad Palmer-t? (Magában: Ez olyan mint én... taktikus) 
- Miért gondolod ezt? Azért, mert egyszer nem álltam oda, ahol Ő volt? Szerettem Őt! Persze nem szerelemből, de szerettem Őt, mint szinte testvér... hiányzik! FÁJ HOGY ELMENT! Helena... Miért vagy ellenséges velem? 
- Figyelj! Ez csak logika... Ha szereted vele vagy. Sokszor láttam, hogy itt vagy... ott vagy. Te szeretnél mindenhol szimpátiát nyerni. Mindenhol az az EMBER lenni! Szeretnél nyerni! Megértelek... Persze. Én is ilyen vagyok. Sokan alábecsültek... Azt gondolták én visszatérek, de az leszek mint anno. Csak egy mellékszereplő. Nem... Idén én leszek a főszereplő. Taktikázom. Csöndben, hátra dőlve fogom nézni a játékotokat és amikor eljön az időm... közbe lépek. 
- Oh... Hát... Jól van...
Konstantin: Helena teljesen meglepett. Szó szerint felfedte előttem a játékát... Persze örültem Neki, mert így átlátok már rajta.
- Te jó ég! Mi a....
- Ah... A Gyötrő démon. El se hiszem hogy újra látlak... De már felkészült vagyok. 
- Most végre végezhetek veled...
- Mi a franc? Ah! - Maradj távol! 
- Na most üsd és vágd! 
- Végre... Most már csak egy lélek maradt belőle.
- Ez volt a Gyötrő! Egy elzáró démon. A lelkek rabja. A lelkek éltetik... Mit kereshetett itt?
- Nem tudom... De kezd elegem lenni ezekből a démonokból... - Gyere, menjünk. Elrabolta Carolt... Meg kell találnunk. 
- ÉBREDJ! 
- Mi a franc?
- Visszahoztunk... Elrabolt egy démon. 
- Ah... Köszönöm Amelia... Sajnálom ami köztünk történt. Te fontos vagy számomra... - Semmi gond csajszi... Én örülök hogy jól vagy.
- Jutottál már valamire? 
- Melany! Ehhez idő kell... Nem megy egyik pillanatról a másikra. 
- JÉZUSOM! 
- MI A FRANC! TE JÓ ÉG! Várj!
- Most összetőröm az elméd! 
- Ez meg mi a...
- Most pedig meghalsz! 
- Te át tudsz a falakon mászni?! - Nehogy eláruld a titkaimat másoknak... 
- Itt meg mi a fene történt?! 
- Megöltünk egy szörnyet... Csak egy szokásos nap ebben a rémálomban... - Meg sem lepődtem... 
Laura: Annyira örülök, hogy egy babát hordok a szívem alatt... Az Ő gyermekét... Annyira... Ah! Erősnek kell lennem! Hiszen Ő miatta élek tovább... az élet ami bennem van hajt arra hogy erős maradjak és győzzek!
- Már legyőztük Őt! Na és milyen volt együtt? Kettesben?
- Ne is mondd... Köszönöm hogy szóltál Nekünk. Ideje volt...
- Te kemény csaj vagy! Ezt most elismerem. Szembe szálltál ököllel egy ilyen cucc ellen. Le a kalappal.
- Köszi! Már nagyon kivagyok ezektől a sz.roktól!
- Itt az idő az ötödik kiválasztásra. 
Carol: Minden megjelöléssel egyre nehezebb kiválasztani valakit… úgy érzem szinte mindenkivel jóban vagyok, akivel nem az meg védett. Ezért most 2 Listát állítottam fel, amik alapján 2 Sim közül választottam. Hosszú gondolkodások, után Hippiát jelölném meg.
Amelia: Layla-ra teszem a jelem, mivel a megszólalásai felém nem nagyon voltak szimpatikusak.
Flame: A második megjelölésen kapott jelet viszonoznám. Layla, ez most a tied.
Layla: Olyan simre gondoltam, akivel nem nagyon beszélgettünk, nem is nagyon ismerjük egymást. Hippia, te vagy az ...
Hippia: Az a helyzet, hogy nem szeretek tartozni, úgyhogy a jelem a tiéd szépfiú. De nincs hari Dean, eskü.
Laura: Nem maradtunk túl sokan...aki elszakította tőlem a férjemet az hatra dőlve zsámozik...fogalmam sincs mit tegyek úgy érzem kilátástalan minden számomra. Nem maradtunk sokan, igy választásom sincs túl sok, lehet csak a gyásztól nem tudok tisztan látni, remélem nem fogsz érté megutalni, de rád teszem most a jelem, Hippia.
Dean: Bocsi cicám! A te szoknyád alá bújva ma is te kapod a jelem. Téged bökdöslek, bár más formában szívesebben tenném. Szóval a jelem Hippiáé. És részemről sincs hari
Konstantin: Hippia egy erős játékos, majdnem annyira mint én. Ezért teszem rá a jelemet.
Helena: Egyre ketyeg az óra, egyszer mindannyiunk fölött eljár. Erős személyiségek esnek ki és menekülnek meg, mindenki eszerint gondolkozzon a jövőben. Én most Hippiat választottam.
Melany: Az én jelem... Sajnálom... De Hippia...
Oscar: Na most már amúgy devla marole! Csajszibarack én amúgy valahol bírlak de valahol nem és a nem most erősebb szóval bocsi Hippia de menj már innen...
- Hippia! Téged választottak. Kit fogsz kihívni? 
- Őszinte leszek, nem sok ember érdekel ebben a kócerájban, néhányótok képétől meg egyenesen rosszul leszek. Hogy is válasszak? Hmm.. Ecc-pecc, megdöglesz, Layla. - Hát hajrá csajszi! Győzőn a jobbik! 
- Kérem szavazzanak ki legyen a párbaj győztese! 
Melyik sim nyerje meg a párbajt?
Created with Quiz Maker