16.Epizód - Érkező Sötétség
- Itt az idő, hogy elkezdjük a sötétség eljövetlének tervét. Ne engedjétek hogy behatoljanak olyanok, akik nem valók ide. Ne engedjétek hogy elszökjenek a lelkeink. Védjétek meg a poklot amit teremtettünk. Már közeleg az egyesülés napja! 
- Ez elképesztő volt Carol! Taroltál! Csajok! Ez most már az igazi játék. Nem fogok hazudni Nektek... Azt gondolom ha összedolgozunk eljuthatunk együtt a fináléig.
- Miért kéne hinni Neked? Már bocsi, de szövetkeztél a "sötét" oldallal. Már mint... Neked soha nem volt toplistában az olyanok, mint mi... (magában: Túl sokat mondasz...)
- Igen, igaza van Helena-nak. Bizonyítanod kell, hogy megbízzak benned. Attól mert egy évadból jöttünk... Az már rég nem számít itt... Mondjátok hogy az évadok harca, de nem. Már csak tízen hárman vagyunk. - Éppen ezért lenne fontos az összefogás! Nem értitek... Mindegy.
Amelia: Azt gondoltam az évad nővéreim mellém állnak majd és így előrébb tudunk a játékban jutni. Ez a nagyok csatája... Még mindig olyanok vannak játékban, akik a fináléig eljutottak és majdnem győztek... Egyedül én vagyok hármunk közül akinek ez sikerült és mégis nem tartanak velem.
Carol: Hát... mindig is egy gyenge játékosnak tartottam. Már a tizenharmadik évadban is tudtam, hogy arra hajlik amerről süt a nap. Most hogy győztem máris barinő szeretne lenni... Bár segíthetnék ezen, de a múlt meghatározza a jövőt. Amelia, Helena és köztem örökké ott lesz a szálka amit egymásba hagytunk.
Helena: Mit tudok Amelia-ról? Gyenge. Irtó gyenge. Carol? Talán erősnek érzi magát most hogy kiütött több királyt is a sakktáblán, de hát... a szerencse forgandó. Menne ez Neki második alkalommal is? Nem hinném. Magamra kell támaszkodni. Megfigyelni... Itt vannak még sokan a 12.évadból. Laura, Layla, Drake, Dean... Erősek. Cherryvel nem tudom mi történt, de biztos vagyok benne ha nem tűnik el Ő nyerte volna a párbajt... A fenébe! Aztán ott vannak a 11-es lányok Hippia és Melany. Szintén nagy nevek. Flame és Oscar legendák... Plamerék pedig... Őket nem tartom esélyesnek. Túl korán jöttek ide.
- Értem... Eljöttek. Eljön a sötétség. Hát mégis csak sikerülhet nővérem... Újra egyek leszünk.
- Rosszat érzek... Ez... A megérzéseim azt súgják valami nagyon veszélyes közeledik. Már nincsen meg a legfőbbek ereje, de még mindig erős a kapcsolatom a természet erejével. Még mindig érzem az energiákat. A föld megremegett... Érkeznek. Igen! Ezek Ők! De ha Ők itt vannak az csak rosszat jelenthet. Azt jelenti hogy már a holtak sincsenek... biztonságban. 
- Tudom hogy erre ment... De miért nem tudok bejutni? Miért záródott el? (Hirtelen egy hideg kezet érez a vállán...)
- Ez meg mi a fene... Mi ez a hely?
- MICSODA? Hát ti meg... nem meghaltatok miután kiestetek? 
- JÉZUSOM! 
- Miért látom ezt? Miért érzem a lelküket? 
- Igazán jók vagyunk idén kedvesem! Mindig visszatér akire számítunk.
- Csak ne kiabáld el! Sosem tudhatjuk mikor fordul a kocka. Most már egyre kevesebben vagyunk. Egyre veszélyesebb a játék.
- Ne pörögj ezen a dolgon... Cherry bizonyára felszívódott. Ahhoz mindig nagyon értett. Már túl sok volt a csajból! Túl lett sztárolva a Dean-es balhék miatt... Pedig csak egy egyszerű személyiség. Semmi extra.
- Ha itt lenne és ezt hallanád megismerhetnéd a valódi énjét. 
- Figyú, öregapám! Rohadt idegesítő vagy! Azt hiszed te bármit mondhatsz bárkiről! - De hát ez az igazság. Mind meghalunk. Haljunk meg hazugként? - Tisztességesként. - Azt szerintem te már eljátszottad kiscsaj... - Hogy micsoda? TE KIS....
- Még mindig alig tudom elhinni, hogy Sorcha... Ez szörnyű...
- Valószínűleg nem adott bele eleget... Nem küzdött eléggé. 
- Hát őszinte leszek srácok... Alig tudtam hogy kicsoda Ő. Nem is nagyon érzem meg a kiesését... De sajnálom a veszteségeteket.
- Legalább én kaptam! Te hozzád ki nyúlna ember? Hát előbb nyalom ki a kukát mint téged! Te csöves! - Oh, szóval nyalogatsz? - Mi van? Bejövök Neked? Akarsz? Akarod? - Dehogy is!
- Hát! Még zavarba jöttél! Bírlak amúgy... Csak nem szeretem már a kétszínűséget! Azt nagyon megvetem. - Hát igen! Én ismerek valakit aki nagyon kétszínű! De minden esetre... Köszönöm. Én is bírlak téged. Igazából sokban hasonlítunk. Csak a szerelem terén nem. Én sajnos... Nem voltam annyira szerencsés mint te, hogy rám talált volna. - Arról a lányról van szó igaz? Lea? - Igen... Hiányzik... Már 8 éve. - Emlékszem minden rólatok szólt. Ti voltatok a Sims Villa nagy szerelmes párja... Aztán hirtelen törés történt. - Sajnálom és remélem egy napon újra együtt lehettek. 
Oscar: Igazból nagyon szimpi Nekem Hippia... Nem nagyon szoktam megnyílni az érzéseimmel kapcsolatban. Azt hiszem miután véget ért a hetedik évad... én megváltoztam. Elvágtam a kötelékeimet, az érzéseimet, az emlékeimet. Aztán a nyolcadik évadban, az első all stars-ban... történt velem valami, ami még embertelenebbé tett...
Hippia: Csóró pasi... Sajnálom hogy ez történt vele, de ez nem ok arra, hogy ez utolsó senkiházi legyen. Minden esetre jobban megtudtam érteni Őt. Minden más ha az ember élőben ítélkezik mint a TV-k előtt...
- Talán itt az ideje... Hogy megmutassam a valódi alakomat. 
- Itt volt az ideje, hogy megmutatkozzak... A valódi énem. Kutassunk Cherry nyomai után...
- Szóval itt érnek véget Cherry nyomai! 
- JÉZUSOM! MI VAGY TE? Te miattad láttam azokat a dolgokat?
- A k* anyád! 
- Ne! Én csak... (Magában: A nyolcadik évad végén változtattak minket ilyenné... Az összes kiesett ilyen lett. Csak jól álcázzuk magukat. Skyler is... Primrose is... Mindannyian akik ott voltunk. De képességeket is szereztünk... Például én látom a keresett ember nyomait)
- Tudom haver hogy sajnálkozol Cherry miatt... De muszáj lesz ezt az egész sztorit elengedned... - Ez nem ennyire egyszerű... üljünk le...
- A párbajunk előtt is már észre vettem rajta valamit... Hasonlított rá. Életem első szerelméhez, akit elvesztettem. Azóta is gyötör a gyász, de amikor ott voltunk és megláttam Cherry-t... Tudtam... Szinte egyből hogy hozzá fogom hasonlítani... Nem tudom miért. Talán beleszerettem volna látni, ami nem volt ott.
- Haver... Tudod hogy ki nem állhatalak az évadunkban és még párbajoztunk is. De most már ez a múlté. Az ami akkor volt nem határoz meg ma. Hogy ma ki ül itt azt én döntöttem el. Ezt ajánlom Neked is.
- Köszönöm... Egyébként miről szeretnél volna beszélni. - Támadt egy örült ötletem...
- Hová lettek a növényeid? - Megöltem őket... - Micsoda? De miért? 
- Mert ha meghalunk ki fogja Őket ápolni Konstantin? KI?! 
- Túlságosan elborította az agyadat a vesztesé gondolata! SORCHA NEM TE VAGY! Bocsáss meg de ki kellett mondani...
- Ja persze... egy olyan ember szájából, aki inkább Carolt várta vissza... Hanyagoljuk a barátságunkat. Attól mert egy évadból jöttünk nem kell haverkodni. - Nem tudom mire vélni ezt az ellenséges stílust... De remélem majd megtudsz békélni.
Palmer: Mit is gondoltam! Egy ilyen... ÁRULÓ! Igen... Olyan mint Katarina volt. Az egész bagázs olyan. Úgy érzem... hirtelen... Egyedül maradtam. Elvesztettem a barátaimat és... taktikából szövetkezni. Még nem állok rá készen, de kénytelen leszek. Konstantin is elkezdte az egyéni játékot. Látszik hogy merre tartunk.
- Magyarázd meg hogy miért kell hajnalban kihozni hogy befagyjon a p*ám! - Ne rontsd már el ezt a pillanatot! 
- OHA! Csak nem megkéred a kezem? Mekkora baromság lenne, hisz már... 
- Kicsim.... Hiszen... Ne is mond semmit inkább. Hagy beszéljek én.... Megismertelek... Elképesztő kaland volt! Aztán úgy döntöttünk folytatjuk... A világ szeme előtt lettünk férj és feleség. Mindig mellettem álltál és itt a pokolban is... Arra szeretnélek kérni... Hogy amíg a halál, ami elfog jönni, el nem választ...
- Légy a feleségem!
- Istenem... Te vagy a legjobb pasi!
- Igen!
- Szóval csajok... 
- Mi az? Végre bevallod hogy nem szeretted anyám főztjét? - Ugye most nem Nekem vallsz majd szerelmet? Nem állok készen... - Megtaláltad a kiútat? - Megtaláltad Cherry hulláját? - Várj az ott... egy új gyűrű? - MI! CSAK NEM! - Újra? - HÁZASODTOK? 
- IGEN! ÚJRAHÁZASODUNK! LESZ ESKÜVŐ! HOLNAP ESTE!
Mindenki: GRATULÁLOK!
- Szeretlek csajszi! Már mint heteroszexuális értelemben! 
- Fel kell készülnöm!
Laura: El sem hiszem! Szerintem még nem volt esküvő egy évadban sem szóval ez igazán különleges. A helyzet szomorú... Hiszen újra esküszünk, mert közeleg a halál. Egyben viszont diadalmas is. Ebben a showban találtunk egymásra, most pedig itt is lesz az esküvönk és ha eljön a halál.. Mondhatjuk hogy egy világgal osztottam meg az életem.
- Újra fogunk házasodni!
- WOW! Gratulálok tesó! - Oh, azt hiszem mindjárt hányok bocsi... De mi is Lea-val a showban jegyeztük el egymást és az emlékek...
- EZ ELKÉPESZTŐ HÍR! Remélem tudunk segíteni!
- Köszönöm hogy csatlakoztál hozzám... Nem tudom mit is mondhatnék Neked.
- Mondjuk hogy menő vagyok? Hogy egy igazi belevaló rocksztár lettem? 
- Hihi! Igen... Nos, sok ilyesmit. Csodás ember vagy Layla. Már amikor ment a 12...akkor is te
- AH NE! Nem kell a bullshit hogy én voltam a kedvenced. Csak azt láttad amit összevágtak az alkotok. - Nem Layla! Te ezt nem érted... Én TÉNYLEG nagyon kedveltelek... Már mint... nem csak szimplán mint egy rajongó....
- Oh... Értem. Nos, és most mit gondolsz rólam? Így hogy eltöltöttél velem négy hónapot ami lassan már öt? - Azt gondolom... Hogy pontosan olyan vagy, amilyennek elképzeltelek. 
Layla: Helena nyomulását még nem tudom hova tenni. Nem tudom eldönteni, hogy taktika-e vagy tényleg komolyan gondolja. De tény, hogy Nekem sem közömbös a leányzó. Első naptól kezdve szoros a kapcsolatunk és úgy érzem egymáshoz illünk. Kellett egy all stars évad hogy találkozzunk és megismerhessük egymást.
- Kérlek ne mondj semmit... Nem akarom hogy túl reagáld ezt, de azt hiszem képes vagyok látni a halottakat. Megérezni hol vannak... és... Tudom hogy hiányzik a barátnőd és én csak arra gondoltam... hogy talán...
- Arra gondolsz, hogy feltudnád venni Debra-val a kapcsolatot?
- Igen... Fogd meg a kezem! 
- Dean? Kedvesem? Te vagy az?
- SZERELMEM! 
- Te hogy kerülsz ide? Nem lenne itt még a helyed! Már mint ne értsd félre! Egyébként örülök hogy láthatlak téged! - Egyébként? Hogy érted azt hogy egyébként? DEBRA!
- Ne haragudj Dean! Én... Nem mondtam el Neked. Aznap éjszaka, amikor elütött engem az autó... Én éppen Roberto felé indultam. 
- Gyilkol belülről a bűntudat, hogy éppen azért mentem, hogy az exemmel találkozzak és nem feléd rohantam egyből, amint megtudtam, hogy... szerelmes vagyok beléd!
- Én is teljes szívemből szerettelek téged! Azt sajnálom hogy a sors ilyen hamar elvett tőlem... Szerelmem! - Dean mennünk kell... - Mit dumálsz?
- Ne légy vele ilyen! Ő miatta találkozhattunk. Ha nem vagyunk óvatosak... Ők ránk találnak és ezt Ő is tudja. Sietnetek kell. Köszönöm hogy elhoztad ide Őt... - Hát... Igazán nincs mit. Azt kívánom bár én is láthatnám azt, akit igazán szeretek...
- Sosem felejtelek el!
- Köszönöm! Ezt sosem fogod tudni meghálálni. 
- Hát ha nem ejtesz ki az már előny! De ne viccelj! 
Dean: Ez egy fantasztikus élmény volt... Látni Őt újra és tisztázni a dolgokat... Úgy érzem végre magam mögött fogom tudni hagyni a múltat.
- Miért hívtál ide?
- Mert mind a ketten tudjuk, hogy eljött az idő... A játszma ideje. - Végre valakinek leesett a státusz... 
- Mit teszel tizenegy ellenséggel Oscar? 
- Ha kint lennénk megölném Őket... Persze változtak a nézeteim az itt töltött idő óta. Kicsit visszakaptam a régi önmagam így talán már nem lennék rá képes... Viszont okosan játszanék. Tanulnék a hibáimból... Tudnám mikor mit kell mondani... Mikor mit kell tenni. - Akkor itt az idő! Gondolkodjunk! Együtt! - Felcsigáztad az agyamat kislány! Legyen. Beszélgessünk!
- Na mit gondoltok csajok? Szerintetek ez így szép?
- Szerintem a férjecskéd bárhogyan szeretne. - *unottan* Szuper... (magában: Miért kell itt legyek? Várjunk Helena furin néz rám... Talán Ő is már szövetkezik másokkal?)
- Én Palmerrel értek egyet! Szuper vagy! - Én nem fogok benyalni! Rusnya vagy de így szeretünk!
- Végre! Egy őszinte ember! - NA DE HIPPIA!
- AH! Mikor kezdődik már ez a sz*r! - Miért veszel benne rész ha nem is érdekel?
- Mert kincsem ez itt a középjáték! Most kenődik el a vaj a kenyéren. ÉBRESZTŐ! Hiszen te is második lettél az évadodban. Tudod hogy megy ez... Csak most az a bibi, hogy az ellenfelek mind olyanok, akik másodikok vagy harmadikok lettek. Mindenki tudja mi ez a játék... 
- Azt ne mondd Nekem hogy hirtelen csapatjátékos leszel... 
- Meglepődnél milyen rejtett képességeim vannak... 
- Mi a frászt keresek én itt? - Én már nyolc éve kérdezem ezt magamtól Oscar... Mit keresel itt?
- Oh, mi már jól ismerjük mit kell itt mondani... Szóval tudod jól. Szeretlek örökkön örökké... A halál után is.
- Együtt leszünk, amíg a nap keleten kel és nyugaton nyugszik. Amíg fák borítják az erdőt. Amíg a jéghegyek el nem olvadnak... A lelkünk örökké egymásé.
- DEAN! DEAN! Kijutottam! Itt vagyok!
- NE! NEM TEHETED! VÉGRE ITT VAGYOK! NEEEEEEEEEEE!!!!
- Megszereztük nővérem... Az első vér... - Már csak tizenkettő kell és beteljesül az álmunk! - Újra egy leszek én és te! - Aztán mi uraljuk majd a bolygót! 
- Mi ez az örült üvöltözés? *kint üvöltözést hallanak*
- ELEGEM VAN AZ EGÉSZBŐL! NEM KÉRTEM EZT! NEM AKARTAM IDEJÖNNI! ŐK ERŐSZAKOLTÁK RÁM! Ő! AZTÁN MINDEN ÖSSZEOMLOTT! MIÓTA ELINDULTAM EZEN AZ ÚTON CSAK FÁJDADLMAT ÉREZTEM! HIÁNYOZNAK! HIÁNYIK! NEM BÍROM TOVÁBB ISTENEM! MIÉRT? MIÉRT KELLETT EZT TENNED VELEM ÉS VELÜK? 
- Melany? - Mi van?
- Minden okés? Adjak valami bájitalt, ami segíthet?
- NEM! NEM KELL TŐLED SEMMI! TE BOSZORKÁNY! HÚZZ INNEN A PICS*BA!
- Juj! Asszem felhúztam!
- Utána megyek... Biztos besokalt az esküvőtől. - Én is veled tartok!
- Ne vedd sértésnek húsim, de ez egy csajos dolog. Ne üsd bele az orrodat. Te nem vagy jó vigasztalásban.
- Meglepődnél mire vagyok képes...
- Srácok... Valami nagyon nem okés a kastéllyal! 
Link a szavazáshoz: https://linkto.run/p/CYNA5KVE